Szerző: Parák András

Az okostelefonok az elmúlt évtizedben mindennapjaink részévé váltak, és elterjedésük új fejezetet nyitott a digitális világgal együtt járó pszichés problémák kutatásának korában. Az okostelefonok abban térnek el az idősebb készülékektől, hogy kifejezetten addiktív mechanizmusokkal kötik magukhoz a felhasználóikat és rövid idő alatt bárki könnyen problémás felhasználóvá válhat. (Price, 2018) A problémás felhasználó azt jelenti, hogy az okostelefonhasználat számára már nem csak előnyökkel, hanem hátrányokkal is jár, és habár általában tisztában is van ezekkel, mégsem képes változtatni, vagy csak nagyon nehezen, vagy pedig újra visszacsúszik utána. (Hussain Griffiths, Sheffield, 2017) Az ilyesfajta telefonhasználat jelentősen csökkentheti a szubjektív, pszichés jóllét érzésének szintjét, hiszen a felhasználó tisztában van saját viselkedésének árnyoldalaival – idő elvesztegetése, alvásminőség csökkenése, szemek megterhelése, a valós élmények feláldozása a digitálisak kedvéért – azonban mégsem tud változtatni viselkedésén és ez folyamatos stresszt és szorongást okozhat nála. Robbanásszerű elterjedésük révén pedig a pszichológiai kutatások üteme lemaradt az okostelefonok fejlődése és mindennapi használati tárggyá válása mögött, és sokáig nem álltak rendelkezésre megfelelő adatok arról, hogy hol végződik a normális használat és hol kezdődik a problémás használat határa. Számos kutatás vizsgálta már az okostelefonoknak a jóllétre kifejtett negatív hatását, ezek közül szeretnénk egy frisset tanulmányt bemutatni.

Hughes és Burke (2018) kutatásukban azt vizsgálták, milyen hatással van a jóllétre, ha az emberek nem használják a telefont a hálószobájukban, tehát kiiktatják azokat a jelenségeket, hogy reggel az első dolgunk rápillantani a telefonra, este pedig az utolsó, vagy pedig éjszakába nyúlóan használjuk. A problémás okostelefonhasználat egyik legjellemzőbb karakterisztikája, hogy a személynek reggel első dolga megnézni a telefonját, este pedig az utolsó elalvás előtt. A kutatásban résztvevők egy hétig nem használhatták a telefonjukat a hálószobájukban, a kontrollcsoport tagjai pedig ugyanúgy folytatták a telefonhasználatot a hálószobán belül is. Az kísérlet előtt és után a következő változókat mérték a kutatók:

  • Subjective Happiness Scale (Lyubomirsky & Lepper, 1999): A szubjektív boldogságérzet mérése.
  • Quality of Life Scale (Flanagan, 1982): Az életminőség szubjektív megítélésének mérése.
  • Smartphone Addiction Scale, Short Version (Kwon, Kim, Cho, & Yang, 2013): A problémás okostelefonhasználat mértékének mérése.
  • Intensity and Time Affect Survey (Diener, Smith, & Fujita, 1995): Ez a kérdőív 24 érzelem előfordulását méri egy meghatározott időintervallumon (itt a kísérleti egy héten) belül, valamint azok erősségét is.

Az eredmények alapján három mért változóban is szignifikáns (nem a véletlennek betudható) változás következett be:

  • Az boldogságérzet szignifikáns mértékben nőtt a hét végére a kísérleti csoportnál. 
  • Az életminőség skálán is szignifikáns növekedés volt megfigyelhető a kísérleti csoportnál. 
  • Az okostelefonfüggőség mértéke szignifikáns mértékben csökkent a kísérleti csoportban. 
  • A pozitív érzelmek alskálán nem következett szignifikáns változás. és a kontrollcsoportban a második mérésre egyik változóban sem következett be szignifikáns változás.

A kísérleti csoport tagjai ezenkívül megkapták azt a kérdést is, hogy milyen változásokat észleltek magukon a kísérlet alatt. A leggyakoribb válasz az alvásminőség növekedése volt, ezenkívül több visszajelzés érkezett amelyek a személyes kapcsolatok javulását, az életminőség és a jóllét emelkedését említették, valamint azt, hogy több idejük maradt fontos dolgokra, kevesebb időt vesztegettek el. A résztvevők majdnem 93%-a jelezte, hogy ezt a szokást szeretné tartani a kísérlet végeztével is. Levonható tehát a kutatás tanulsága, hogy az okostelefon hálószobán kívül hagyása, a kora reggeli és késő esti mobilozás szokásának elhagyása pozitív hatással van a jóllétre. Természetesen egyetlen ilyen kutatásból nem lehet általánosan, mindenkire, mindig, mindenhol igaz következtetéseket levonni – de ha magunkra ismertünk abban, hogy okostelefonunkkal kelünk és fekszünk, talán érdemes tenni ezzel a módszerrel is egy próbát. 

Források:

Hughes, N., & Burke, J. (2018). Sleeping with the frenemy: How restricting “bedroom use” of smartphones impacts happiness and wellbeing. Computers in Human Behavior, 85, 236–244.

Hussain, Z., Griffiths, M. D., & Sheffield, D. (2017). An investigation into problematic smartphone use: The role of narcissism, anxiety, and personality factors. Journal of Behavioral Addictions, 6(3), 378–386.

Price C. (2018) Digitális Detox.  Libri Könyvkiadó, Budapest.

Megosztás: